Harminc esztendővel ezelőtt, 1989 utolsó heteiben egyet akart román és magyar. Szabadságot és demokráciát. A zsarnoki rendszer bukását.
„Harminc évvel ezelőtt, amikor kártyavárként omlott össze a szovjet világbirodalom, a győztes USA és a többi nagyhatalom eltekintett attól, hogy a bukott rendszerek legkirívóbb ember-, illetve népellenes bűncselekményeiért elmarasztalható felelőseit nemzetközi bíróság elé idézve mondasson a kommunista rendszerekről ítéletet. A kommunista gyilkosokkal szemben, a jogállamiságra való hivatkozással, nem engedtek teret az igazság érvényesülésének se Magyarországon, se az egykori tábor legtöbb országában. Helyette jogot szolgáltattak. A Ceaușescu-házaspár pere igazságot szolgáltatott. Ezért lett ez a per a kommunizmus nürnbergi pere. Hiszen a forradalmárok vérüket hullatták Románia szabadságáért, és még folytak a harcok, amikor rögtönítélő bíróság elé állították és kivégezték a zsarnokokat. Sokak szerint a katonai törvényszék eljárása jogszerűség tekintetében súlyosan kifogásolható volt. De az igazság, a történelmi igazság érvényesült.
Láttuk a zsarnok diktátort és gőgös uralkodótársát, feleségét félni, sőt rettegni. Láttuk tanácstalanságukat és riadtságukat. Hallottuk méltatlankodó, értetlenkedő, hányaveti válaszaikat. És hallottuk a lövéseket, a fegyverropogás szűnni nem akaró zaját. Az ügyészt, aki választ szeretett volna kapni arra, hogy »Ki lőtt a fiatalokba, akik életüket vesztették? Kinek a parancsára gázoltak át rajtuk a Securitate harckocsijai?« Látni, hallani és tudni lehetett, ha ezek az emberek, ha ez a házaspár ebből a laktanyából, ennek a kaszárnyának az udvarából élve kikerül, tovább folytatódik az öldöklés. Nem hagytak kétséget afelől, hogy minden gonoszságra képesek. Az önkény, a rettegés, a nélkülözés birodalmát honosították meg román földön. A szomszédunkban. Európában. Kivégzésük és haláluk a megkönnyebbülés és az igazság pillanata volt.
Az 1989-es év utolsó napjaiban tehát Romániában is összeomlott a kommunizmus. Véget ért a több mint négy évtizedes kísérlet, amely földi paradicsomot ígért, és helyette éhséget, sötétséget, didergést és nélkülözést hozott. És bilincsbe verte egy egész nemzet lelkét.
Harminc esztendővel ezelőtt, 1989 utolsó heteiben egyet akart román és magyar. Szabadságot és demokráciát. A zsarnoki rendszer bukását. A vegyes lakosú Temesvár magyar polgárai mellett ott álltak a város román polgárai is. Kolozsvárott román és magyar együtt skandálta: Doina Cornea, László Tőkés. És románul, magyarul biztatták egymást: »Ne féljetek, Ceaușescu megbukik!« És követelték: »Soha többé sovinizmust!” A hősi halottak között voltak románok, magyarok, vegyesen. Egyet akartak, együtt akarták.«
Értjük mi, hogy ezzel próbálják hitelteleníteni a kormányt, viszont nem biztos, hogy a magyarok számára mérvadó, mit mond egy bukott nagykövet és annak leköszönő kormánya.
Valótlanságokat állított a Floydot lefogó rendőrről.
A futótüzekhez rég hozzászokott már Los Angeles népe, de a mostani tüzek drámai léptékben nyaldossák a kaliforniai óriásváros különböző környékeit. Magyar utazót kérdeztünk a helyszínről!
A szélsőséges lépések a nemzetközi konzervatív összefogás erősödéséhez vezettek.
„Komoly megfontolás” előzte meg a miniszter szankcionálását – hangoztatta a távozó nagykövet.
Az USA eddig sem volt jótékony kiscserkész, a jövőben meg még kevésbé lesz az.
Kampányhajrá Dombóváron, illetve Tolna vármegye 2. számú egyéni választókerületében, az esélyes jelölt a fideszes Csibi Krisztina. Bár előrehozott választást követel, ezen a voksoláson a Tisza Párt nem indul. A Mi Hazánk Dúró Dórát, a Demokratikus Koalíció Takács Lászlót indítja. Riport.
Magyarországon otthonra lelt örmények és szírek mesélnek a Hungarikumokkal a világ körül újabb epizódjában.
